ölel

az apja büfiztette, aztán induláshoz betette a hordozóba. a gyerek meg úgy maradt, benne az ölelésben, mosolygósan, legalább egy percig. míg röhögtünk rajta egyet, míg megkerestem a telefonom, mert a fényképezőt nem találtam, míg  beállítottam a telefont, és fényképeztem hármat. és még utána is, csak akkor már összepuszilgattuk, és letette a kis kezét. (lehet, hogy a csíkos rabruhájában pont azt mondja, hogy biztos úr, lebuktam, bilincseljen meg.)

szeretek az anyukája lenni. pont tegnap voltam befordulva, de ez most jól jött.

 

Reklámok
Kategória: illusztráció | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s