Kalandok az esztékában

Az úgy volt, hogy Laja, akit az apja tegnapelőtt óta Ottokárnak hív* a háta mögött, nem gyógyult meg teljesen a felső légúti megbetegedésből. Ezért a doktornénink elküldött először a fül-orr-gégére, majd vérvételre (és persze vizeletvizsgálat is volt megint, de abban már profi vagyok, egy csepp sem ment félre).

A FOG-ra jó előre időpontot kell kérni – nekünk persze nem volt, de nem akartam a hétvégének úgy nekimenni. Nagy ravaszan a gyerek fejébe raktam a macisapkát, a gyereket meg magamra, így mentünk jó korán az szetékába, ahol konkrétan megállt az élet, egyből kaptunk időpontot, mert cukiságból jelesre vizsgázott a gyerek. húsz percet kellett várni, ott három asszisztens fogott körbe bennünket, hogy milyenédes, jajdeszép, a végén a doktornő már rájuk szólt, hogy ésdolgoznikifog. Így kikullogtak, aztán az egyik vissza, míg öltöztettem a gyereket (kicsit összeizzadtunk, muszáj volt átcsomagolni). (és hálistennek fülészetileg negatív volt minden).

Következett hát a vérvétel. És itt kell elmondanom, hogy ez a gyerek egy hős. Komolyan, ha nem velem történik, el sem hiszem. Még akkor is teli szájjal vigyorgott a vámpír nénikre, amikor lefogtam, meg az egyikük elszorította a karját, hogy vénát keressen. Aztán a másik karját, mert nehezen talált. De a frizura tart a gyerek vigyorog. Ekkor az egyik vámpír néni nem bírta megállni, és megpuszilta a talpát, amin én úgy meglepődtem, hogy tiltakozni is elfelejtettem. Aztán jött a szúrás, és a gyerekből egy hang nem jött ki, csak kb. 3-4 mp elteltével. És akkor sem az egetverő visítás, hanem mérges-haragos nyögdécselés, hogy hagyjuk már abba, ez neki kellemetlen. Erre a csodára hozzánk verődött még két vámpír néni álmélkodni. A csapolás végeztével aztán, míg szorítottam a vattát, persze jól lehányt egy adag kumisszal, úgy telibe, ahogy kell. Erre majdnem én is őt, mert olyan kis büdi lettem, almát is evett reggelire, ugyanis, és a tejjel egészen klasszul megerjedt. blöe.

Aztán elmentem az eredményért, és megállt bennem az ütő, mert a 18 vizsgált értékből 15 rossz. nagyon rossz. Telefonok ide-oda, és életem eddigi kb. legrosszabb félórája volt, mire kiderült, hogy persze felnőtt referencia-értékeket raktak a lapra, csak luxus lett volna jelezni, hogy hahó, anyuka, ne figyeljen ide. de most már minden hepi, csak megint nem aludtunk, mert jön a fog.

*tegnap lefekvéskor vizualizáltam, hogy az óvónéni megkérdezi: és, hogy hívják otthon samukát? ottokárnak. baz.

Reklámok
Kategória: apa, kezdődik! | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s