Kicsi a bors, de…

…elfoglalja a fél ágyat.

dereng valami zsenge gyermekkoromból, mintha jóanyám panaszkodott volna, hogy velem nem lehet együtt aludni, mert mindig kitúrom őket a helyükről, és dobálom a végtagjaimat, én meg azt gondoltam magamban, biztos csak szívat, hát olyan pici vagyok, hogyne férnének el mellettem azon az óriási ágyon.

most viszont már mindent értek. a gyerek a maga 63 centijével úgy szét tudja hagyni a testét, meg pörög-forog, hogy tényleg nem férünk el mellette.

igazi reneszánsz ember.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s