Havi összefoglaló – 3.

Igazából első, mert talán még nem írtam ilyet (ja, de, majdnem!), meg még van két nap a hófordulóig, (ha addig produkál valami újat, majd update-elem) de lássuk:

– vigyorog ezerrel, elbeszélget magában, néha felsikít örömében, bár még nem jellemző.

– ha van valami baja, már nem mindig egyből sírással kezd, hanem méltatlankodik a maga kis nyelvén (kivéve pl. amikor alvás közben elzsibbad*, mert akkor felzokog, arrébb pakoljuk a végtagjait, és megnyugszik)

*úgy alszik, mint az apja, a feje alá teszi a kezét. imáááááádom.

– ha szopi után álmos, hangos “anya-anya-anya” (na jó, aja-aja-aja) kiáltásokkal jelzi, és kapirgál. ha még viszonylag ébren lerakom, a kapirgálást nem hagyja abba, képes kikaparni a feje alól a pelenkát. ha viszont mégsem akar aludni, akkor úgy tesz, mint aki mindjárt, és a szeme sarkából figyeli a reakciómat. ha nem kezdem el simogatni a hátát, vagy a kobakját, akkor felemeli a fejét, és ártatlanul néz kistányér méretű szemekkel, esetleg egy huncut vigyor kíséretében. és mivel az ágya még mindig meg van döntve a sok bukás miatt, reggelre az ágy végében találom, valahogy mindig leküzdi magát.

– meggyőződésem, hogy végigaludná az éjszakát, ha nem ébredne fel a hasfájásra. de felébred. szerencsére általában csak egyszer. ilyenkor azért halkan megdicsérem, de mondom neki, hogy legközelebb aludhatna tovább, csak úgy, játszásiból.

– ha éhes, és nem veszem időben a jelzéseit/nem tudom azonnal kiszolgálni, hátracsapja a fejét, és rekedten sír. joe cocker hozzá képest kismiska.

– ki tudja venni a cumit a szájából (megfigyeltem, nem véletlenül rántja ki, hanem mert vigyorogni vagy beszélni akar), néha vissza is teszi.

– megismeri a legközelebbi családtagokat (illetve azokat, akiket gyakran lát: a szüleit- engem a maszkban is, ugye, az én szüleimet, meg az öcsibáttyát, aki a kistestvérem), velük keményen flörtöl (felhúzza a kezét az állához, szégyenlősen oldalra fordítja a fejét, és mosolyog, de a szeme sarkából rád néz, hogy mit csinálsz).

– megérzi, ha a Nagy Apaisten hazajön: bármennyi ideje alszunk, pont akkorra ébred fel, mikor az apja nyitja az ajtót. elképesztő, de bárhol produkálja, az én szüleimnél, meg a férj fatornyosában is.

– ha fej felé emeljük a hónaljánál, vízszintesen tartja a kis testét.

– most már jobb oldalra is megfordul a hátáról, nem csak balra. sokat tornázik.

– kedvence a happy birthday. nem tudom, honnan szedtem, hogy ezt énekeljem neki, de imádja. főleg a második versszakot (happy b-day to you, i went to the zoo, i saw a fat monkey and i thought it was you), komolyan, mintha értené a szövegét (mondjuk az anyatejjel szívja magába), pont a megfelelő stratégiai pillanatban kezdett el vigyorogni, mikor először hallotta.

– nagyon szereti, ha kendőben hordozzuk, ebben az apja is jeleskedik (büszkén pávázik bárhol, aztán meg teszi az ártatlant, ha vadidegen nők leszólítják, vagy csak olvadoznak a láttukon). a mei-taihoz még kicsi, elveszik benne, akárhogy hajtogatom.

-rendkívüli szociális érzékenységét jelzi, hogy ha elmegy mellettünk/alattunk egy szirénázó autó, azonnal felébred, és zokogni kezd, biztosan siratja az áldozatokat.

-szempilla!!!

más most nem jut az eszembe, azt hiszem, de ezekből is látszik, hogy a gyerek csudaszép és csudaokos és csudajószagú és csudaerős, mert a miénk.

Reklámok
Kategória: 3. hónap, összefoglaló | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s