Cipőről, tejről, satöbbi

Az úgy volt, hogy mint említettem, a férj egyedül vezényelte le a költözést. Az apukájától tanult/öröklött mániája, hogy szabadulni kell a kacatoktól, az én szüleim meg gyűjtögető életmódot folytatnak, így én ezt hoztam otthonról, ez az életünk alapkonfliktusa, de eddig kezelhető volt. Aztán mostanában szép sorban derül ki, mi az, amit a férj “nem tudott bedobozolni”, mert “nem fért sehova”(pl.az olajradiátor, így vennünk kellett még egyet, hogy lehessen fűteni a gyerekszobát, és ne fagyjon jégcsappá fürdéskor). A cipőimet még a költözés előtti napon kiválogattuk, minden egyes darabon ment az alkudozás, de külön banános ládába került az, ami maradhat, és az, amit tényleg az életben nem veszek fel, mert elnyűttem, divatjamúlt, kihíztam a hozzá illő ruhát, vagy eleve kicsit kicsi volt, amikor megvettem, és eddig is hiába reménykedtem, hogy majd összemegy a lábam (igen, ilyen is volt…). Szóval az egyik ládába kerültek a jó és szép és imádatos cipők,a másikba meg a csúfak. És, mint csütörtökön kiderült, a férj mit dobott ki, na mit? Szóval most van az, ami a lábamon van, meg egy láda, amit még adománynak is szégyellek odaadni… Hát persze, hogy két napig rázott a bőgés, a férj ígért fűt-fát, hogy minden pár helyett kapok kettőt (azóta ez minden pár helyett két DARABra módosult), a tejem meg szép csendben elapadt a két nap alatt az idegtől, csak arra lettem figyelmes, hogy éhes ez a gyerek, meg küzd a cicin szegény.

És igen, eddig egy mellből jóllakott, 120-akat tudott enni, most meg 30 grammot sikerült neki szivornyáznia összesen, a kettőből. Szerencsére volt még fagyasztva egy csomó, abból tudtam neki pótolni, közben két pofára zabálom a lucernacsírát, és eszem a More Milk Plus kapszulát (amiben görögszéna van, ha felénk lehetne görögszénát kapni, akkor azt enném magában), és úgy néz ki, alakul. Persze még küzdős, de már nem sírósan, hanem reménykedősen, és ez jó.

És vasárnap meglepetésből voltunk a szarvasi arborétumban is, családilag (mármint mi hároman), ettünk jégkrémet, hevertünk a fűben, legeltünk szamócát, és sétáltunk egy nagyot.

sétafika

és ilyen kópé a fiam, imádom vele a reggeleket:

kópékutya

Reklámok
Kategória: 3. hónap, illusztráció | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Cipőről, tejről, satöbbi bejegyzéshez

  1. Magdaleha szerint:

    huhhhh, hát ez nálunk pont fordítva van. Én vagyok a selejtezős, férjem a gyűjtögetős. Sajnálom a cipőkollekciót.
    tejszaporításra nekem nagyon bevált az urtica urens ch5-ös golyócska, valamint a kókusztekercs 🙂 Utóbbi gondolom a hihetetlen kalóriatartalma miatt.
    Lajos nagyon szép gyerek 😀

    • maripen szerint:

      köszi,a kókusztekercset még szeretem is! 🙂 unokatesómtól én is kaptam urtica urenset, szerintem ki fogom próbálni, ha hét végéig nem alakul jobban a dolog…
      ezen a képen meg Laja úgy néz ki, mint a kis kabos ( http://maripen.freeblog.hu/files/kiskabos.gif ) , még vörösnek is tűnik a haja, pedig nem az… szóval nem szép, de legalább huncut 😀

    • katkukac szerint:

      hát ez a reggeli arc ez nagyon komoly. Vicces fiú ez a Laja 🙂

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s