Nem akartam több ilyet írni

De nem bírom. Itt vagyunk a fatornyosban, már több mint egy hete, nyelek, csak nyelek, néha a férjnek borítok, ő  meg szól. Mert fél, hogy többet nem hozom/engedem a gyereket. És érti, hogy mi a bajom. Mert nem szeretem, ha a gyerek kezét tökig a nagyapja szájában találom (eszegesse a talpát, ha már mindenáron muszáj neki), mert rosszul érint, ha a nagymama direkt ríkatja a gyereket, csak azért, hogy abbahagyja a csuklást, mert az zavarja – már citromot is akart neki adni, eddig talán nem tette, de ha megtudom, hogy igen, tényleg nem állok jót  magamért (én is csuklok minden evés után, és a gyermek is csuklós volt már magzatkorában is, naésakkormivan), de legfőképpen, mert frászt kapok, ha arra megyek ki az udvarra, hogy a gyereket egyedül hagyták a kutyával. Mintha nem pont múlt héten lett volna egy újabb ilyen tragédia. és nem, nem történt semmi, de nem rajtuk múlt. Meg persze volt olyan is, hogy a mama átöltöztette a gyereket, mikor már épp elaludt volna, mert észrevette, hogy nem azt a ruhát adtam rá, amit ő vett. Ésatöbbi. Ésatöbbi. Ésatöbbi.

Az én szüleim sem sokkal különbek, de az ő hülyeségeikhez már hozzászoktam. Meg tőlük pikk-pakk el tudunk menekülni, ha úgy hozza a szükség. Deakkoris.

Reklámok
Kategória: 2.hónap, apa, kezdődik! | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Nem akartam több ilyet írni bejegyzéshez

  1. Magdaleha szerint:

    őőőőőőőőő, csak azt tudom mondani, hogy azt tartsd szem előtt, hogy ők a nagyszülők. Időnként katasztrófálisak az ilyen ellentétek, én is átéltem. De tudod ők legalább vannak.
    Ahhoz képest, ha nem lennének /nekem több élő nagyszülőm van mint a gyerekeimnek/ még az is sokkal, de sokkal jobb,
    ha:
    kanállal eszi a nesquicket a gyerek ebéd előtt/helyett
    Bármit akar megtehet
    mindig mindent megkap
    folyamatos konfliktus van abból, hogy mit vegyen fel
    és még sorolhatnám…
    De a gyereknek ezek az évek elrepülnek, és ha ügyes vagy sosem fog rájönni, hogy az a sok klassz dolog amit ő a nagyijával csinált az téged idegesített.
    Az én gyerekeim nem tudják, hogy nem voltunk puszipajtik anyóssal. És ez nagyon jó.
    bocsi, hogy bele…

    • maripen szerint:

      Köszönöm, tényleg. Igyekszem ám, és igazából csak magamban dohogok (jó, a férjet megkértem, hogy szóljon, hogy ne egyék a gyerek kezét, és a kutyával ne hagyják egyedül, de csak ezekről), de pontosan értem, hogy mire gondolsz, nálunk is volt ilyen, de már csak felnőtt fejjel jöttem rá. Meg az én szüleim sem “angyalok”, de itt nagy dózisban kaptam az ívet, otthonról meg fogom a sátorfámat, és kész. 🙂 egy hét múlva úgyis moderálom ezt a bejegyzést is, addigra lehiggadok 😀

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s