Nincs. Rá. Szó.

A kedves mamára, persze. Igyekszem nem felhúzni magam rajta, és abból kiindulni, hogy jót akar, (ha beledöglünk is), vagy ha már ideges leszek, nem írom meg ide, de amit most művelt, túlmegy minden határon.

Ma ugyanis már felhívott kétszer, meg a férjet is egyszer, hogy megpróbáljon lebeszélni minket az apás szülésről. Mert hogy minek, ez úri huncutság, régen is megszültek az asszonyok ilyen marhaság nélkül, meg az orvosok tudják a dolgukat, és amúgy sem az ő kicsi fiának való ez, és semmi szükség nem lesz arra, hogy ő benn legyen (inkább csak dobjon ki engem a mozgó járműből a kórház előtt, és azzal a lendülettel húzzon is haza a fatornyos faluba, úgyis négy napig kórházban leszek).

Meg itt voltak vasárnap, délben érkeztek, fél hatkor mentek el, és addig nem jött ki a konyhámból, takarított. MINDENT átmosogatott (a szekrényben tárolt tiszta cuccokat is!), átrendezte a fiókokat és a polcokat, megjegyezte, hogy túl magasan van a mikró, mert ő nem éri fel rendesen, és mikor elmentek, még a gyufát sem találtam meg. Eleinte kértem, hagyja abba, aztán magamban fortyogtam, aztán már röhögtem, hogy ha neki ez jó, akkor hadd pörögjön, aztán megint dühöngtem magamban, majdnem megszültem. Mikor elmentek, felhívtam az anyukámat, hogy elpanaszoljam bánatom, aki erre közölte, hogy eddig nem mondta, mert nem akart bántani, de mikor náluk voltak vendégségben, és ott aludtak, a k.m. felkelt hajnalban, és ugyanezt eljátszotta az anyu konyhájával is. (aztán, mikor kedvesen szóvá tettem a férjnek, még én voltam a gonosz, mert az anyukája csak segíteni akart nekem. hát köszönöm én az ilyen segítséget.)

Én ezt most nem bírom tovább, nemhogy még húsz-harminc-negyven évig. És most az jár a fejemben, hogy kellett nekem férjhez menni meg teherbe esni, legalábbis pont a férjhez/től.

Most nem jó nekem lenni. Nagyon. Egy sziget a Csendes-óceánon, az kellene nekünk. Vagy neki.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Nincs. Rá. Szó. bejegyzéshez

  1. csepp szerint:

    inkább neki.
    ahová viheti az én anyósomat is. legalább jól egymás agyára (???) mennének :-):-):-)
    (és nem a miénkre…)

    • Ruby szerint:

      Anyu mindig azt emlegette, hogy mikor apu elvitte a szüleinek bemutatni, a mama beállította őt, a városi lányt csirkét kopasztani. Az én anyósjelöltemnek meg tintagondjai vannak. Együttérzésem.

    • Daama szerint:

      Ahhhh!!!
      _nemakarokanyóslenni _nemakarokanyóslenni _nemakarokanyóslenni _nemakarokanyóslenni _nemakarok……..
      :-)))

    • maripen szerint:

      [Daama](#11237204): jaj, dehogynem :-))) nekem viszont, ha Laja tényleg kisfiú, szülnöm kell még egy gyereket, akármi is lesz :-)) én egyelőre egykés vagy csakfiús anya nem akarok lenni, ebben látom most minden nyígom forrását.

      [Ruby](#11236064): de basszus miért van az, hogy a fiúknak csak a népmesékben kell próbákat kiállniuk, a lányokat meg a kedves mama ott szívatja az életben, ahol tudja? szinte akármerre nézek, ez van. és úgy látszik, volt is (az én anyukám is kapta az ívet szegény drága mamámtól. apu persze tagad :-)) de mikor már nagy voltam, elég sok mindent láttam és felfogtam én is). azért ez a tinta-ügy is kemény…

      [csepp](#11235449): tudom, hogy ez már nekünk nem vigasz, de hallottam normális anyósról :-)))

    • csepp szerint:

      maripen, igen, én is: a mesékben :-)))))
      viccet félretéve, szerintem az én szüleim mintaanyós-após, szívesen lecserélném az enyémekre… 😉

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s