Extrém sport a terhesség végén

  • Másik oldalra fordulni az ágyban – a has marad, ahol volt, úgy kell utánam küldeni, és közben ropog a gerinc is.
  • Kinyitni a hűtő ajtaját – mindig beleakadok.
  • Mosogatni – nem férek oda, saaaajnos (ellenben a férj segítőkész, és általában megcsinálja. mondjuk ma csak mondta, hogy hagyjam, megcsinálja ő, de nem tolt arrébb 🙂 )
  • Beülni a kocsiba – alacsonyan van az ülés. (a kiszállás is nehéz, igen)
  • Vezetni – ha a pedálokat érem el, és váltani is tudok rendesen, a kormány szorongatja a pocakom.
  • Ébren maradni – ehhez nincs mit hozzáfűzni.

Mindezektől függetlenül persze még mindig nagyon cukor, jófej fiunk van, és MÁR KEVESEBB MINT KÉT HÉT! vááá.

 

update: levest enni is veszélyes.

Reklámok
Kategória: háromharmad | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) Extrém sport a terhesség végén bejegyzéshez

  1. Magdaleha szerint:

    viszont megáll a kávésbögre a pocakon 🙂

    És figyelmeztetés: SOHA ne ejtsd le a kocsiban a padlóra a kocsikulcsot…

    /lakásproject hogy áll? Ne kérdezzem?/

    • maripen szerint:

      ó, az én pocakom nem olyan, hogy megállna rajta… pedig próbálgatom, mert olyan vicces lenne, de inkább alul gömbölyű… mondjuk mindig is ilyen volt, nem most helyezkedett a kilövőállásba 🙂

      kocsikulcsot még nem ejtettem le, de tényleg, parkoláshoz aprót, na, az fincsi volt, meg amikor az anyósülésről legurult a táskám, és az kellett előbányászni, az is szép mutatvány.

      lakást ne is… 😦 azóta semmi hír arról, hogy mikor akarják átadni, meg ha megkapjuk a kulcsot, akkor is egy tisztasági festés/tapétázás, meg a padlószőnyeg cseréje ráfér, szóval tényleg a mostani helyre hozzuk a gyereket…:-/

    • Ruby szerint:

      és már énekled hogy one day my prince will come? :))

    • 15888 szerint:

      Lehet, h csak nekem az, de hihetetlen, mindjart szulsz 🙂

    • maripen szerint:

      [Ruby](#11227643): igenigen. 🙂 ráadásul most mindenki azt akarja belémbeszélni, hogy 15-én érkezik a kisrokon, mert hogy az méltó lenne az apjához meg a nagyszüleihez… a legutóbbi NST-n is csak somolygott a doki, szerintem azt hiszi, a hosszú hétvégén baba lesz, de én megbeszéltem vele a 21-et, és szerintem szófogadó kisfiú! 🙂

      [strandpapucs](#11227649): hát, basszus, nekünk is hihetetlen, olyan hamar eltelt, meg most kezd durvulni, hogy eddig is hárman voltunk, de mégis ketten, de ha a kórházból hazajövünk, akkor már tényleg igazából hárman, és hogy is lesz a kis életünk ezután, és legfőképpen mihez kezdünk a legkisebb rokonnal. 🙂

    • Daama szerint:

      Emlékszem, nekem a lépcsőzés okozott rettegést…. hát mert hogy nem láttam a lépcsőfokokat. 🙂
      Jahhh, a cipőfűzést már meg sem említem. 🙂

      Két hét…. hamar eljött! 🙂

    • maripen szerint:

      [Daama](#11230509): nagyon hamar! 🙂 kezd izgi lenni.

      cipőt én nem fűzök, eddig cipzáros, most meg belebújós lábbelit hordok, megelőzésképp. de a zokni felhúzása is mutatvány!

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s