Tele a… regény

hétfőn történt, hogy a férj hullafáradtan hazaesett, még a BK alatt bealudt, persze akkor még keresztbe fetrengtünk az ágyon, ami, utólag belátom, nagy hiba volt, mert hajnali egykor riadt fel, hogy hol van, ki ő, és mit csinál, de ez most  nem tartozik ide. szóval ilyen fáradt kis este volt, amikor is a férj békésen szundított, lehet, hogy épp egy kis nyálat is csorgatott a pizsamámra, és azt álmodta, hogy a kisfiunknak magyarázza, hogy az nem helikopter, hanem egy forgószárnyas légijármű, ez nem bizonyított, és én ugyanolyan békésen játszottam a magzatunkkal, közben ment a gyilkos elmék, vagy valami hasonlóan babaszagú sorozat, és akkor megszólalt a kapucsengőnk. a férj felemelte a fejét: “vársz valakit?” “11 óra van, én ugyan nem, de ha tesóm lenne az, akkor is szólt volna telefonon előtte”. ebben maradtunk, a csengő meg szólt, kicsit zavart, de a férj azon nyomban visszasüllyedt (pedig akkor kellett volna megragadni az alkalmat, és a helyes irányba terelni, mert mikor én is aludni akartam volna, valahogy nem fértem el tőle. de ez off.) aztán el is feledkeztünk az esetről, beletettük az “itt is járnak részegek” dobozba.

de jött a tegnap este, hahá! vége a BK első részének, a híradónak is, megy a reklám, megint csöngetnek. összenézünk, megnézzem? hát nézzed, ha van kedved felkelni. a férj kibattyog, felveszi a telefont, igen, tessék, majd hosszú szünet, és “jól van, én is remélem”, majd visszajön, de majd szíjjel veti az ideg. hát a vén boszorkány fentről képes volt kimenni a cidribe, hogy becsöngessen hozzánk a kaputelefonon (!), és beleszuszogja, hogy reméli, pár hét múlva élénken fogunk emlékezni arra, milyen hangosan bömböltetjük a tévét (4-es hangerőn megy, a belvárosban 11-12-n hallgattuk, de a panelban akkor ez nem zavart senkit, most a téglaházban rettenetes zajt csapunk vele), egész nap ordít a zene*, állandóan üvöltözünk, éjszaka kijárunk lehúzni a vécét (ez a kedvencem, csak úgy, felhúzzuk hajnali háromra az órát, és kő-papír-ollóval eldöntjük, most ki a soros a vénasszonybosszantásban), mindezt, hogy az ő életét megkeserítsük.

tudnánk rajta röhögni (utólag szerintem fogunk is), de több okból nem vicces ez most, egyrészt nem tetszett a fenyegető hangnem, másrészt mi lesz, ha hazajövök egy kisbabával, akin nincs kikapcsoló gomb, és azt elhiszem, hogy felhallatszik, ha felsír, de ez egy ilyen bringa,  nyilván nem fogjuk sírni hagyni, minket is úgy neveltek, de nem tudhatom, mennyire lesz bömbis. harmadrészt mert ha bármit csinál ez a kiszámíthatatlan, elborult boszorkány (most azt álmodtam, hogy beleköp a babakocsiba, aztán meg azt, hogy savat borít valamelyik fiúmra), a férj nem védhet meg bennünket, mert az állása múlhat rajta, és ez a tehetetlenség rettenetesen frusztrálja. azért azt tervezi, hogy ma vagy holnap este felmegy és elbeszélget vele, megmondja neki, hogy csináljon bármit, élje a kis életét, de a fapapucsával, csak azzal ne mászkáljon, mert annak a zaja elviselhetetlen**, de szerintem nem érdemes, csak felhúzza magát. a szörnyű az egészben, hogy az új lakást persze március 20-án kapjuk meg, másnapra vagyok kiírva, így a költözés szülés előtt igencsak esélytelen. májusig ki kell húznunk valahogy, addigra remélhetőleg mozgatható lesz a gyerek is, meg én is..

és ma reggelre január eleje óta harmadik alkalommal “eresztett le” a kocsink kereke. mm. vajon ennyire rossz minőségű (tény, hogy használt) gumikat vett a férj, avagy ön lát összefüggést a fentiek között? a gumis jó ismerősünk volt eddig is, már nem fogad el pénzt, és ugyan első alkalommal azt kérdezte, van-e rosszakarónk, ráztuk a naiv kis fejünket, hogy dehogy van. ezt az álláspontot lehet, hogy re kell videálni.

*ez Dübörög_Egész_Nap. (tény, hogy naponta egyszer hajlandó vagyok alávetni magam az elvis für babiesnek, mert a kisfiam láthatóan élvezi, azt meg én szeretem, ha ő jól érzi magát, én kérek elnézést)

**néha felolvasok neki a rémusz bácsiból, és a szurokbabás a kedvence (meg a nagy erejű, nagy étvágyú öhömböhöm), hátha bedől a trükknek a boszorkány is.

Reklámok
Kategória: teleregény | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

9 hozzászólás a(z) Tele a… regény bejegyzéshez

  1. Magdaleha szerint:

    kitartás!
    Egyébként azt tudom mondani, hogy az “időpont” nincs kőbe vésve. Kezdj el dobozolni, és hidd el, az új helyen, akár a négy csupasz fal között is boldogabb leszel, mint itt. Biztos van egy rakás barátotok aki örömmel segít, hogy amint lehet átköltözzetek, akár egy csecsemővel is! Laja ne tartson vissza 🙂 Neki csak ti számítotok majd.
    Üdv: M

    • csepp szerint:

      egyetértek az előttem szólóval. ha tényleg legény a laja, akkor az sem kizárt, hogy akár 1-2 hetet (!) is késik, és akkor bőven van idő a költözésre. még a sátorozás is jobb, mint ez (már ha ott nem lesz hasonszőrű szomszéd… :S)

    • maripen szerint:

      Köszi, lányok, az lesz, hogy tényleg megpróbáljuk megsürgetni a dolgot, meg a fölösleges dolgokat most össze tudom még pakolni (szerencsére ez a decemberi költözés jó nagy szanálással járt, egy csomó kacatot kidobtunk – az ünneplős cipőkollekcióm alig tudtam megmenteni, mert a férj ritkán látja rajtam őket :-D)

      Magda, ti hogy vagytok? Remélem, minden OK, néha szoktam gondolni rátok…

    • Magdaleha szerint:

      Köszi, köszi jól vagyok 🙂 Március 7-én megyek Uh-ra addig pedig nem írok a szorongásaimról :-))
      TÉNYLEG nem maradjatok egy órát sem a lakásban, ha már lesz kulcsotok az újhoz. De a költözéskor jó hangosak legyetek 😀

    • maripen szerint:

      [Magdaleha](#11196542): ó, de soká van még az! de remélem, minden OK lesz, az őszi gyerekek szuperek, én is az vagyok 😉

      arra is gondoltam, hogy ha beindul a szülés, és még itt lakunk, felcsöngetünk a nénihez, hogy most kap pár nap nyugalmat, de aztán valóban jíííhá és rakendroll 😀

    • mm szerint:

      remélem, éjszaka indul be a szülés és tényleg becsöngettek :)))))))

      amúgy már rég meg akarom kérdezni: a néni nem látja rajtad, hogy babát vársz? vagy azt hiszi, a gyerek_tényleg_elemmel_működik? 😦

    • 2657 szerint:

      Úúúúúúúú, nyomassátok a tévét 15-tel, bbbanya!

    • maripen szerint:

      [anyessz](#11208830): 😀 😀 😀
      képzeld, tegnap este a férj szolgálatban volt, a kedves idős(nek nem mondható, max 55 éves) hölgy pedig hajnal fél kettőig verte a papucsával a parkettát, meg a radiátort, és kiabálta hogy hagyjuk már abba az ordibálást meg az ajtócsapkodást. szegény nem tudta, hogy egyedül vagyok Lajával 😀 bár az is lehet, hogy ez a fölötte lakóknak szólt, de akkor miért a parkettát püfölte?

      ha még ide születik a kis pupák, bizisten felcsöngetek, amikor indulunk szülni 🙂

    • mm szerint:

      nem lehet, hogy a kedves idős(nek nem mondható, max. 55 éves) hölgy tökéletesen tisztában volt vele, hogy egyedül vagy otthon és azért randalírozott? (látta a férjet távozni, vagy hasonló)

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s