Celebspotting

Igen, engem láttál múlt héten az Ikeában az önkiszolgáló bútortér 23-as sor 1-es osztás salgó polca alatt ücsörögni a szétlapított kartondobozokon, én rajzolgattam elmélyülten, kicsit kényelmetlen pozícióban, ám rém szerelmesen (amit a Mari szív Jóska szív Laja c. kompozícióm is bizonyít).

Az úgy volt, hogy már mindent megnéztünk, felírtunk, beraktunk, megvitattunk, megettünk, lecipeltünk, begyűjtöttünk és épp fizetni készültünk, amikor kiszúrtam egy rém ronda, ám annál viccesebb kék kutyát, ami a gyerek ágyán igen jól mutatna, és őrizné az álmát. Megkérdeztük, de az csak dekornak volt kitéve, fel kellett volna menni a gyerekosztályra, ami egy jó fél órás séta lett volna oda-vissza. Semmi gond, felírtam a cikkszámot, hogy majd megrendelem az internetről, és hazahozzák, de a férj közölte, hogy márpedig az ő gyerekének lesz ilyen kutyája, ha a kis felesége kitalálta, és most lesz, ezért ő bizony visszaszalad. És akkor beültetett a 23-as sor 1. osztás alá, mert a lapra csomagolt bútorainkra nem tudtam ráülni az ingatag szerkezet miatt, és ott volt üres hely, a sok szétlapított kartondobozon. És akkor bámészkodtam, meg rajzolgattam, és arra gondoltam, hogy alighanem ez a legromantikusabb, amit értem tett, mert a férj a hatékonyságot kedveli és a listákat, és ha valami hirtelen nem úgy alakul, ahogy elterveztük/elfelejtettem jó előre szólni valamiről (véletlenül vagy direkt), akkor morgás van, és duzzogás. Most meg szó nélkül berakott a polc alá, és elindult kitömött, felemás zoknis kék kutyát vadászni.

Aztán jöttek a vásárlók, akiknek pont olyan fotel kellett, ami alatt én ültem, és akkor nagy nehezen kimásztunk a polc alól, én meg a hasam, közben magyarázkodtam, hogy a férjem várom, de nem akarta, hogy álljak, ezért dugott be ide. És akkor a kedves vásárló vakmerően rákérdezett, hogy jó, de akkor miért nem az egy(!) osztással (azaz kb. húsz centivel) arrébb kihelyezett, demonstrációs célokat szolgáló hintaszékbe ültem bele, és elég furán nézett, mikor méltóságom morzsáit szedegetve közöltem, hogy azt nem vettük észre, de köszönöm. Onnantól pedig ott vártam a férjet, aki gyorsan és lihegve jött, mert szaladt, hogy ne várjak sokat a polc alatt.

A fizetésnél is volt egy kis probléma (vásárlási limit), de némi pánik után áthidaltuk (köszönet a rettentő kedves pénztárosnak, valamint az átlagnál türelmesebb és kevesebb szemet forgató vásárlótársaknak), és Laja most már (remélem) boldog tulajdonosa a(z egyelőre még összeszereletlen) szobabútorainak.

 

Reklámok
Kategória: így megy ez | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s