Hétvége

Úgy volt, hogy a  férj hétvégén megy a hegyre, én meg itthon simogatom a pocakom és ábrándosan tekintgetek ki az ablakon, hogy bőre legyen fehér, mint a hó, szeme kék, mint az ég, haja fekete, mint az ében (remélem, ezeket mind megkapta az apjától, plusz még a szempillákat is), és esetleg pakolok a közelgő költözéshez, de aztán másképp alakult, és én egy rövid szülinapi ebédség után levonatoztam a férj fatornyos kis falujába (a vonaton mintegy fél órát kellett állnom, mert hiába vettem le a kabátom és a sálam, és düllesztettem a megfelelő helyeken, és álltam egy férfiakkal hímekkel teli fülke előtt, a füle botját sem mozdította egyik sem, de mindegyik kukucskált néha, hogy ott vagyunk-e még, én meg a púpom. tudom, szólnom kellett volna, de szerencsére nem voltam rosszul, és kíváncsi voltam, mi lesz. az lett, hogy fél óra után hárman leszálltak, én meg beültem.)

na, szóval a fatornyos falunál tartottunk. a férj egy gimis cimborájával elment fröccsözni, az volt a terv, hogy fél kilenc körül megyek értük a kocsival, fél öttől az is elég. de nem volt. végül annyira belemerültek, hogy kettőkor dobták ki őket a vendéglátó egységből, és én elmehettem értük (közben telefon tartottuk a kapcsolatot, de mindig csak a vécéről hívott fel titkosan, mert megbeszélték, hogy nem törik meg az este ívét holmi smúzolással, mert ők most a gunarak a VUKból). a másik jómadarat épségben leadtam a feleségénél, de mire a férj szüleinek a házához értünk, a férj bealudt. pusziltam-ráztam-pöcköltem, csak az volt a válasz, hogy neki jó ott. mivel eddig az anyukáját szoktam bevetni zsarolási vastartaléknak,ha nehezen viselkedik (ez mindig beválik), már előre szólt, hogy az anyukája mellé Laját is bedobhatom, ha úgy hozza a helyzet. hát úgy hozta. mondtam neki:

-én kivinnélek a vállamon, de nehéz vagy, és tudod, a kisfiadra is kell most vigyázni.

erre a férj kistányérnyira tágult szemmel felnézett, fél másodperc gondolkodás után visszakérdezett, hogy “a kisfiamra? a mi kisfiunkra, mari? a kisfiamra!”, pityergett egy kicsit, hogy mennyire szeret mindkettőnket, és kimászott a kocsiból, mintha az elmúlt fél nap meg sem történt volna. mire becsuktam mögötte a kocsiajtót, morci lett, és közölte, hogy én őt ne zsaroljam a gyerekével, és befeküdt a hátsó ülésre. ekkor elérkezettnek láttam, hogy bevessem a nehéztüzérséget (“mit szólna anyád, ha így látna”), és győztem, a férj (csodával határos módon) viszonylag egyenes vonalú egyenletes mozgással méltóztatott besétálni a házba.

aztán másnap háromszor kellett elmesélnem ezt a történetet, annyira tetszett neki, hogy örült a kisfiunknak, de mégsem hagyta magát zsarolni.

este pedig lajaszemle, alig várom!

Reklámok
Kategória: így megy ez | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Hétvége bejegyzéshez

  1. mm szerint:

    isteni szerencse, hogy a főnököm ma még “szabin” volt, kb sírva borultam az asztalra, mikor elolvastam ezt a bejegyzést és percekig nem bírtam abbahagyni:)))
    állatjól nyomod bébi, a férjjel való kommunikációt is, meg az írást is:)))))))

    • Ruby szerint:

      Édik vagytok 🙂 és viccesek is!
      Én pasim is a hétvégén alkoholizált:)

    • maripen szerint:

      [mm](#11013125): kemény borítós papírom van róla, hogy tudok kommunikálni 😉 de örülök a derűs perceidnek 🙂 én is jól szórakoztam ezen szombat este.

      [Ruby](#11013362): kíváncsi lennék, a tied milyen ilyenkor :-))

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s