Köszi, anyu

Közel két hétig nem látott az anyám. Most, hogy hazajöttünk a férj fatornyos falujából egy fél napra, kikövetelte, hogy menjek el a munkahelyére, hadd nézze meg a pocakom.

Köszönés helyett (szó szerint!) azzal fogadott, hogy “azigen, fiam, rendesen torzul az arcod,” aztán azzal, hogy amúgy is óriási vagyok.

szóval köszi, anyu, hogy utána a férjnek másfél órájába került, hogy ne potyogjon a könnyen minden pillantására, és ne bújjak a paplan alá szégyenemben.

Eddig nem éreztem szarul magam.

Kategória: így megy ez | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Köszi, anyu bejegyzéshez

  1. mm szerint:

    nem túl szimpatikus az anyukád 😦
    de majd megyek én oda, vagy te ide és csak szépeket fogok neked mondani, jó? :)))))
    (((()))))

    • maripen szerint:

      jó, mami!
      és basszus, én is nézek tükörbe, és látom, hogy van tokám, de 3 kilót híztam eddig, ne mondja már, hogy tehén vagyok… hát az ilyenek miatt nem járok haza, aztán meg csodálkoznak.

    • katkukac szerint:

      kölcsönadjam az enyémet? ő mond majd szépeket neked és közben jól megszakérti Laját is 🙂

    • maripen szerint:

      🙂 köszi 🙂 hétvégén megyek majd barátnőmékhez családilag szülinapot ünnepelni, ott majd körbeudvarolnak, azt ígérték.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s