(Kórházi v)iszonyok

Azt hittem, ma alaposan megnézzük a kis gombócot, kistestvérem meg az anyukám tiszta izgatottan kísért el a vizsgálatra, amit genetikai ultrahang néven emlegetnek, és a terhesgondozáson azt mondták, ez milyen fontos, és majd legalább húsz percen keresztül vizslatják a gyermeket, és a választott orvosomnál ezt semmiképp nem lehet, csak a kórházban.

8.20-ra volt időpontom, fura módon akkor be is jutottam, várakozás nélkül. Az előttünk lévőnek az egész családja bement, ezért jöttek utánam anyuék is. Azt nem teszik zsebre, amit a kedves orvostól kaptak ezért. De ők olyan fajta, hogy nem állnak le a fehér köpenyes istennel vitatkozni, ezért én-kérek-elnézést módon kifaroltak a vizsgálóból, kistestvérem akkorát csalódott, hogy nem ismerheti meg az unokaöcsihugit, hogy azonnal lement elszívni egy cigit. A doki meg három perc alatt ellenőrizte a gyereket: gerince zártnak tűnik, megvan keze lába.

-És kisfiú vagy kislány?

Nem mindegy az? Már úgyis megvan.

Aztán közölte, hogy a lepény a mellső falon fekszik.

– Ejha, jól átvándorolt, amikor legutóbb nézték, még hátul volt.

Hát, akkor lehet, hogy hátul van most is. Viszontlátásra.

És az öcsinek még mindig volt egy fél cigije, mire leértem hozzá.

Még jó, hogy azért biztos ami biztos alapon jövő hétfőre már múlt héten szereztem időpont a saját kis fényképész dokimhoz, aki viccezik és alaposan megnézi minden porcikáját ennek a kis makinak. De aki nem tudja megfizetni, annak ennyi jár?

Reklámok
Kategória: így megy ez, kétharmad | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s