Sarokba állítjuk

Már a kiságyat, ha kijön a gyerek. Vagy összeharapdáljuk a kis senekét. Büntiből. Így bántani anyát nem szép dolog.

A kórházban egészen jól viselkedett, biztosan megszeppent a sok fehér köpenyestől, vagy valami, de amint hazatettem a lábam, kezdődött minden szinte elölről.

Tovább is van, mondjam még?

 

A kórházról amúgy tudnék mesélni, például, hogy az ágy direkt terheseknek való, mert akkora teknő, hogy a pocakot kényelmesen el lehet benne helyezni (ez persze a hozzám hasonló kisterheseknek még nem jó, de a férj szerzett bele nekem deszkát valahonnan valamennyiért); hogy szerencsém volt, mert a hallottakkal ellentétben mégsem loptak meg, pedig az osztály kb. kétharmadán kis- és fiatalkorú apacsok feküdtek; hogy a hallottakkal ellentétben mégis szedhetek daedalont, csak kicsit ritkábban, mint ahogy szükség lenne rá, mert depressziót okoz, meg ha alszom, nem tudok inni, ami pedig most különösen fontos lenne ugyebár; hogy a terhes osztályon különleges gyógyszernek számít a daedalon (ez így konkrétan elhangzott), és nem tudtak adni, de nem is rendelték meg, szerezzek magamnak (a baj ezzel csak az, hogy a d. vényköteles, és a háziorvos nem írhatja ki nekem, hiszen míg kórházban vagyok, a kórháznak kell gyógyszert biztosítania. de azért megoldottuk); hogy az infúzióba felírt erős hányáscsillapítót szintén nem tudták beszerezni, ezért csak b6-ot kaptam; hogy a két branül beültetéséhez és egyetlen vérvételhez összesen 8-szor szúrtak meg (és a branülöket pedig altatóorvos szúrta, mert a nővérke a második próbálkozás után látta, hogy neki ez nem fog menni), és szó szerint minden vénám odalett, a könyökhajlatom feketében díszeleg, mint valami kezdő heroinistának; hogy az altatóorvos hangosan kifakadt, hogy milyen szar branült kell beültetnie a bőröm alá, mert életlen, és rohadtul fog fájni, ha a kézfejembe szúrja, de nem volt más választása (és értem én, hogy az az olcsóbb, de ha pl. nálam is elhasználtak hármat, mire egyet be tudtak ültetni, és az is begyulladt két nap alatt, akkor nem lenne-e mégis olcsóbb a drágább); a takarítónéni puffogott, és úgy takarított, hogy egyrészt hangoztatta, mennyire utálja a munkáját, másrészt minden alkalmat megragadott, hogy beszóljon nekünk, amiért naphosszat csak fetrengünk az ágyon (mert oda mindenki nyaralni ment ám, és nem azért, mert a gyermeke éspervagy saját életét féltette); és persze a kaja is botrányos volt, én elvileg fehérjedús diétán voltam, ami annyit tett, hogy a hétfői hús/zöldségleves a napok során szépen pirosas színt kapott egy kis paprikától, és a második úgy nézett ki, hogy egy fél marék rizs/tészta, és három darab köröm méretű csirkehús (de az legalább nem volt mócsingos, és egyszer volt fasírt is, amiben találtam egy egész gerezd fokhagymát, akkor nem esett jól, ma már vicces, mindig nekem jut az ilyesmi), és vacsorára mindig két szelet kenyér volt egy kockasajttal.

És mégis jó volt, mert a nővérek irtó kedvesek voltak, és kínunkban együtt röhögtünk a napi kaja adagokon,  az orvosokon is látszott, hogy nem utálják a munkájukat, kicsit felpendültem az infúziótól, megtudtam, hogy ha nem lennék férjnél, és ikreim lennének, akkor két apasági nyilatkozat kellene, és kicsit beleláttam egy (hamarosan) 11 gyerekes család életébe, és megdöbbentő volt, hogy a végére elmúlt az előítéletem, mert láttam, hogy milyen szépen és tisztességben nevelik ezt a sok gyereket, és jó volt, hogy egy volt osztálytársammal is találkoztam, akiről eddig megvolt a véleményem, és sosem bírtuk egymást, de a sorsközösség valahogy közelebb hozott bennünket, és jó volt, hogy a férj ebédidőben és munka után is rohant hozzám, meg úgy egyáltalán, emberek között voltam egy kicsit.

Azért remélem, legközelebb már csak szülni megyek oda.

Reklámok
Kategória: kétharmad | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

8 hozzászólás a(z) Sarokba állítjuk bejegyzéshez

  1. csepp szerint:

    kalandos kirándulás 🙂
    remélem, azért hányattatásaid (:)) véget is érnek ezzel a kerülővel.
    🙂

    • maripen szerint:

      🙂 Köszi, csepp, hát én sem bánnám már!

    • Ruby szerint:

      De jó, hogy végre kint vagy – sokat gondoltam Rád, hogy remélem már jobban vagy 🙂 Továbbiakra kellemesen rókamenteset kívánok 🙂

    • maripen szerint:

      Köszi Ruby! 🙂 Többé-kevésbé sikerül is, tegnap sokkal virgoncabb voltam az eddigieknél (= keveset hánytam, és este nem émelyegtem), aminek a férj úgy megörült, hogy rámszabadította az eddig visszafojtott energiáit, és olyan nyúzást rendezett, hogy már rá kellett szólni, hogy igen, jól vagyok, de még gyenge, úgyhogy lesz szíves ehhez méltón bánni velem 😀 (a nyúzás a hobbija, szerinte jól vinnyogok)

    • Ruby szerint:

      Ezek az egyenruhások mind egyformák? A jövendőbelim is hobbiszinten vinnyogtat engem. Mondjuk én legalább nem küzdök mellette Vukkal. Fenyegetted már azzal h lehányod? 🙂

    • maripen szerint:

      @Ruby Egyformák hát, de szerintem a mieink díszpéldányok, az legalábbis tuti, hogy az enyém volt az Allan és Barbara Pease férfi-nő megfigyeléseinek alanya, akárhol felüthetném a könyveket, mind illene rá :-))

      eddig nem kellett fenyegetnem, mert tényleg olyan kis nyamvadtka voltam, hogy csak a buksim merte simogatni, de arról is megkérdezte, hogy fáj-e.

    • Ruby szerint:

      az enyém egyenruhás is tipikus, néha ezen akkorákat röhögök… különben meg kedvesek ezek azért, az enyém most kész van attól h mennyit repülök a németekhez, és hogy ugye nem lesz semmi bajom. Ja és mivel ennyire egyformák (bár szerintem tudod te magad is), a jó hír az h a díszpéldány egyenruhás nagyon jó apuka, abban is díszpéldány 🙂

    • maripen szerint:

      Hát remélem, ebben is az lesz, én két egyenruhás apukát ismerek közelről, mindkettő dísz abban is, az egyik a sajátom, na, ha csak fele olyan lesz, én már boldog leszek. 🙂

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s