A löket

Azért nem írtam, mert igazából nincs mit. De az imént a facebookon kaptam egy üzenetet a kistestvérem cimborájától (egy szót sem vettem ki, vagy tettem hozzá), és ez megadta a kellő löketet:

“Ám hogy vagy? Még nem is tudtam gratulálni a babához. Jól viseled a biológiai folyamatát?”

Ezen nagyon kellett röhögnöm, olyan esetlenül kamaszos és fiús és szeretni való, szóval gondoltam, megörökítem, de akkor már tényleg szót ejtek a dolog biológiai folyamatáról is: telnek a napok, gömbölyödik a has (de azért még nem egyértelmű, hogy csak sokat ettem és lassú az anyagcserém, vagy van bennem valaki – a három hurkámból kettő már “öszenőtt”), az émelygés változatlan, de már ritkábban hódolok a Nagy Fehér Porcelán Császár előtt, és álmodok mindenfélét (igen, szexeset is, pedig nem szoktam, legalábbis nem emlékszem rá), de olyat is, hogy a férjet megvakították a fél szemére, és én meg bosszút álltam (nagy pocakkal, nyilván. híjá!). És néha eszembe jut az is, hogy mégis jó, hogy rosszul vagyok, különben honnan tudnám most, hogy a Csipisz jól van, megenne az aggodalom.

 

Reklámok
Kategória: egyharmad | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s