űrlány 2

nézzük a notre dame-i toronyőrt (disney).

– anya, ő miért ilyen csúf?
– azt hiszem, hogy ilyennek született, kicsim.
– mi milyen szerencsések vagyunk, hogy egészségesen születtünk…

Reklámok
Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

űrlány

-ehetek a tortádból?
– persze.
*megettem*
-megetted, anya?
– bocsi, de meg.
– pedig én is szerettem volna még enni belőle.
– ne haragudj.
– nincs baj, majd máskor.

***********************************************************************

– anya, szerintem felejtsük el a csúnya szavakat, úgysem jók semmire.

Kategória: élünk | 1 hozzászólás

nyelvtudás

amikor a férjet az angolul megszólalni nem hajlandó tudó ember megkérdezi (angolul!), hogy you really don’t speak french? not even a few words?

és akkor a férj válaszol, hogy yes, a few words maybe. és elkezdi sorolni (az ujjain is számolja), hogyaszongya:

  1. croissant
  2. renault
  3. ó rövörá
  4. en garde
  5. la pomme (mert a duolingón elkezdett tanulni!)

sírtam, mikor elmesélte.

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

EQ

ma a lány videotelefonált a kis barátnőjével, mert az már sírdogált ma délután, hogy mennyire hiányzik neki Rózi.

-és rózi, van már ott barátnőd?
-igen, van, de benneteket sem felejtettelek el, gondolok rád minden nap.

hát aaaaaawwwwwww.

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

arcom

amikor kiderül, hogy a vágyott céges oviban/iskolában még akkor is kell fizetni ebédpénzt, ha a gyerek maga viszi a szendvicsét (igaz, a töredékét a menzai díjnak), mert LEÜL AZ ASZTALHOZ. és esetleg iszik egy pohár vizet.

amúgy olyan szar volt eddig ez a két hetem, hogy a fal adja a másikat.

van hová fejlődni! (y) 😀

Kategória: élünk | 1 hozzászólás

a legszebb szülinapi ajándék

anyósomnak (holnap négyszázszáznyolcvankét éves, csak nem látszik rajta), hogy útra kelek, és 1300 kilométer választ majd el bennünket egymástól, ez garancia arra, hogy véletlenül se kelljen a gyerekekre vigyáznia.

halleluja. isten éltesse.

Kategória: élünk | 5 hozzászólás

vaklárma

meglett a cipő.

a férj ugyan váltig mondta, hogy ő ugyan nem dobta ki dobozostul (mert a cipősdoboz nálunk nagy ellenség – sok helyet foglal. ne kérdezzétek. ha nagy leszek, lesz besétálós gardróbom, ahol külön polcokon sorakoznak a szebbnél szebb, egyelőre megvásárolatlan cipőim). szóval ő a dobozt kidobta, emlékszik is, hogy milyen könnyen szét tudta szedni, örült neki nagyon, és a papíros kukába ki is vitte.

aztán ahogy ürült a kamra, felbukkant egy picike cipősdoboz, celluxszal ezerrel körbetekerve. benne a lány cipője. végülis…

Kategória: élünk | 1 hozzászólás