félek, elrontottuk

ma a nagycsoportosok (gy.k.: Róziék) kaptak ajándékba buborékfújót. és a lány nem fogadta el, mert ROSSZUL ESNE A TESTVÉRÉNEK, hogy ő nem kap.

most attól tartok, hogy nem a jó szíve vezérelte, hanem hagytuk, hogy a fejére nőjön ez a mamlasz. majd kiderül, mindenesetre jó lesz, hogy most külön töltik az évet.

 

Reklámok
Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

megeszem

R: anya, én többet nem eszek csokoládét.
én??? {kinekedazanyád?}
R: mostantól inkápp APAHÚST és ANYAHÚST fogok rágni! nyamm!

_______________________________________________________________________

Most, hogy Samu elsős nagyfiú, nem egy csoportban vannak, a reggel kicsi szomorkodással indult “nekem nagyon fog hiányozni a tesóm”, mondta a lány, aztán megsimogatta a tesója buksiját. ❤

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

smst kaptam, lájf

szeretlekanya

#napirozi

#szerelemgyerek

#imádásvan

Kategória: élünk | 1 hozzászólás

home is where the heart is

meg ott, ahol:

  • jobban tudod az utat, mint a GPS, és azt is vágod, hol vannak a gyilkos buckák (fekvőrendőrök).
  • az oviban tárt karokkal, öleléssel fogadnak, és ilyeneket mondanak, hogy “thank you for making such beautiful-wonderful children and bringing them back every year” (nem pedig ahol az esőben váratnak három (3) percet zárt ajtók előtt, mert nekik 8-kor kezdődik a munkaidejük, ezért 7.57-től 8-ig szemeztek, köztetek az üvegajtó. true story.)
  • ismered a titkos tengerpartot, ahová a madár se jár, de minden mesebeli
  • megvannak a saját hagyományaid, például milkshake a segafredóban; tudod, hol a legjobb fagyi, pizza, gyros a városban; és ha már nem bírod tovább a  nyígást, akkor bizony bedobod a gyerekeket másfél órára az IKEA játszóházába. tudod, hogy ez hétvégén esélytelen. 😀

és még sorolhatnám, csak most nem tudom sorolni.

jaj, de boldogok voltunk itt. jó, hogy van egy ilyenünk, remélem, a gyerekeknek is megmarad valami belőle.

Kategória: élünk | 3 hozzászólás

anya, itt olyan meleg a szag

mondta a fiam, amikor a 17 fokos nyugat-európa után kiszálltunk itt lenn délen, Afrodité szülőhelyénél a repülőből. ennél jobban nem is lehetett volna összefoglalni.

nyáron azért rossz a kövéreknek, mert csíkosra barnul le a hasu(n)k. és a nevetőráncaim is szépek látszanak a képemen, mert a mélyedésekben nem barnultam le. a barnulás túlzás, nem pirultam meg.

és mivel nem volt, aki bekenje a hátam, szép kis mintát kanyarítottam rá az ujjaimmal meg a naptejjel – a gyerekek már a vízben voltak, mire én annyit mondhattam, hogy álljmeg, kenjbe.

a férj meg otthon, meglátogatta Tüdő Gyula, és a hívatlan vendég miatt nem tudott eljönni velünk a CSALÁDI nyaralásra. faszompicsája. úgy kábé.

amúgy még mindig jó itt, nyaraljon Cipruson Ön is.

Kategória: élünk | 3 hozzászólás

kézcsókolom

az ütő megállt bennem, amikor a volt szobatárs frissen EGYETEMET VÉGZETT (tehát 20+) tanítványa az üzenetemre válaszul megkérdezi, hogy tegezhet-e, vagy magázzon inkább. pedig még nem is látott.

jaj, de sokat kell még tanulnia.

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

hát persze

-anya, én olyan szép vagyok, mint egy szivárvány?
-olyan.
-{huncutan csillog a szeme} olyan szép vagyok, mint egy szivárvány meg egy póniló együtt?
-{röhögök}olyan.
-de anya, olyan szép vagyok, mint egy szivárvány meg egy póniló meg egy balerina együtt?

vá. közben meg vagány, mint a veszedelem. meg szeszélyes is. iszonyú nehéz vele.
de olyan, mint a drog.

Kategória: élünk | 2 hozzászólás