így hívjátok meg a férjet előadni

néha a szülőket behívják az oviba, hogy meséljenek a gyerekeknek a foglalkozásukról.

a férjnek is pedzegették, hogy majd egyszer, aztán ma hirtelen mondták neki, hogy ne is menjen haza, hanem meséljen most.

mit mondjon 16 db 4-6 évesnek a (volt) foglalkozásáról?

megtanította őket tisztelegni 😀 kéz a nadrág varrásánál, feszesen állsz vigyázzba, ésatöbbi.

sírok. 😀

Reklámok
Kategória: élünk | 4 hozzászólás

igazából dicsekvés

szóval épp írni akartam, hogy annyira büszke vagyok rájuk, mert tök jó volt, hogy elmentünk belgiumba kirándulni, és a szállásadókkal szépen el tudtak és mertek beszélgetni angolul, meg étteremben rendelnek maguknak, vagy pl. ma a játszótéren szedtek össze öribarit, akinek angol az anyukája.

ugyanakkor mikor már huszadszor szólok (és akkor sejtjük, hogy milyen hangon), hogy menjen már fogat mosni ez a kis boszorka, akkor fel sem néz a kirakójából, csak közli, hogy “mummy, i think it’s time for you to stop worrying about everything“.

hát anyád.

meg persze a brugge-t is elrontották nekem, a folyamatos vinnyogással, nemevéssel de éhesvagyokozással, egymás szemének kivájásával stb.
a végére annyira fáradt voltam, hogy a parkolóházban az automatánál rossz helyre dugtam a parkolókártyát (a billet feliratúba BEGYÖMÖSZÖLTEM, pedig alig akarta elfogadni. igen, oda a papírpénzt kellett volna. de láttam a cédulákat, gondoltam, oda jó lesz, mint aki először parkol baszdmeg. és aztán nem jött ki. visszarohantam a csipeszért, mert a férjnél mindig van. visszamentem az autóhoz. az ajtót úgy nyitottam ki, hogy a saját arcomra felpasszíroztam a szemüveget, a szemöldököm be is lilult kicsit. ekkor sírni kezdtem, a férj megölelgetett, majd visszazavart az automatához, de az addigra teljesen elnyelte a jegyet. megnyomtam a HELP gombot egy másik automatán, egy unott férfihang közölte, hogy menjek a kijárathoz, majd ott elintézzük. odamentem. onnan visszaküldött az eredeti automatához, hogy ott nyomjam meg a gombot. megnyomtam, kijött. kinyitotta. keresgélt. nem talált. mondta, majd ad egy új jegyet. igen ám, de ki van írva, hogy az 20 euró. a 3 helyett, amit fizettünk volna. ekkor megint kicsit pityeregni kezdtem, nem túl látványosan, amúgy is nagyon fájt még a szemöldököm (most is). aztán visszamentünk a bungijába, és nyomtatott új kártyát, hogy majd azzal fizessek. készültem a 20 euróra, és közben kiderült, hogy csak a 3-at kell, mert arany szíve volt a bácsinak (vagy csak a méreteimből fakadóan azt hitte, hogy megint terhes vagyok, és azért sírok folyton).

Kategória: élünk | 2 hozzászólás

én: Róz, te nagyon szereted a Samut, igaz?
R.: igen… és a múltkor, mikor löktem az óriáshintát, segített bemászni. szerintem jó úton halad.

😮 😮 😮

leszakad a pofa.

Kategória: élünk | 3 hozzászólás

testvér

koccintunk a palacsintával.

S: Szeretlek apa. Szeretlek anya. Nem szeretlek Rózi.
én: Samu, ez nekem nagyon fáj, ha ilyet mondasz, de főleg, ha ilyet érzel.
S: jó, azt akartam mondani, hogy kicsit. kicsit nem szeretem.
én: Samu…
R: nem baj, anya, szerintem azt akarta mondani, hogy kicsit nem szeret, és nagyon-nagyon szeret. és akkor az nem baj.

Kategória: élünk | 1 hozzászólás

flört

tudom, hogy mostanában minden a róziról szól, de most micsináljak. samu kamaszodik.

szóval tankolni voltunk. a mellettünk álló autóban elöl ült egy 5-7 éves kisfiú. apa vezetett, anya meg hátul az icipici kistesóval. míg apa bement fizetni, arra lettem figyelmes, hogy a kisfiú először mosolyog, aztán integet, aztán a két kezét a szájába tömi, annyira zavarban van, és azt sem tudja, merjen-e felénk nézni, vagy ne, de a kíváncsiság néha azért csak úrrá lett rajta.

közben kiderült, hogy az én lányom (A MI LÁNYUNK) mosolygott, integetett, majd lehúzta az ablakát és mutogatta a kisfiúnak, hogy tegyen ő is így, hogy tudjanak beszélgetni. az anyuka-kollégával sírtink a röhögéstől. biztatta a fiát, hogy húzza csak le az ablakot, de az szégyenlős volt.

a rozi váltig állította, hogy hát ő ismeri azt a kisfiút, nem érti, miért ilyen, tegnapelőtt együtt fogócskáztak a játszin, ez olyan tutibiztos, hogy csak na.

aztán kigurultak a benzinkútról.

svájci rendszámmal.

nem hiszem, hogy tegnapelőtt együtt fogócskáztak volna.

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

lámpaoltás után kihallatszik a szobájukból:

-és ha továbbra is így viselkedsz, nem csak velem, mindenkivel, akkor nagyon magányos leszel, mire felnősz. és nem fogsz senkire hallgatni, még magadra sem, és akkor az nagyon rossz lesz. legyél egy kicsit kedvesebb, samu.

😮

Kategória: élünk | 4 hozzászólás

űrlány 2

nézzük a notre dame-i toronyőrt (disney).

– anya, ő miért ilyen csúf?
– azt hiszem, hogy ilyennek született, kicsim.
– mi milyen szerencsések vagyunk, hogy egészségesen születtünk…

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése