reggel

ma olyan voltunk, mint egy tök átlagos család a saját gyerekkorom.
anya reggel rohan a boltba, hogy legyen reggeli a büdös kölköknek, meg az erdei ovi miatt kell kisdoboz az almaszeleteknek (mert a férj kiszanálta az összeset), és félliteres vizespalack is (mert apa tegnap szauába ment bolt helyett).
előtte kikészítettem a ruhákat és persze magam is rendbeszedtem (fel is öltöztem ám, mert hideg van).
kisboltba el, hazaérve a gyerekek még alszanak, a férj trónol tornázik, gyorsan készítem hát a reggelit, két gyereknek háromfélét, amiből aztán két falatot csippentenek, az anyjuk mindenségit, de legalább a kakaót megisszák. közben a férj is kitalálja, hogy éhes, csináljak neki is virslit, mert siet (anyád), sem a férj munkahelye, sem az erdei ovi nem vár. felöltözünk, nemakaromfelvennimelegemvan, defelveszedbüdöskölöknekemnevinnyogjálhogyfázol, jajanyafázohooompedigfelvettem.
először a férjet rakjuk ki a szigorú munkahelyén (most a város másik végébe kellett mennie, pedig amúgy a munkahelye területén lakunk, arany életünk van), aztán sipirc vissza az oviba, nem is akkora ez a vidéki reggeli csúcs, szuper, rohanunk, beérünk, még a nagyító és a bogárnézegető is megvan, és a taknyosnak zsepi is jut a zsebébe (motherhood level 83, két plusz élet), erre baszdmeg, erre kiderül, hogy ma nincs erdei ovi, mert az ónéni beteg. majd holnap, édesanya, holnap jöjjenek nyolcra, bocsánat, hogy tegnap nem szóltunk.

ezzel viszont az iskolakérdés is eldőlt, a közelibe megyünk, fogja a majomfüle minden reggel ezt csinálni. (á, igazából én fogom…)

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

aaaaawwwwww

tegnap családegyesítettünk, és tök olyan volt, mint az amerikai videókon, jönnek ki az egyenruhások, csak jönnek, néha valaki a nyakukba ugrik, néha ők ugranak a várakozók nyakába, minket négyen is üdvözöltek kitörő örömmel, gyerekölelgetéssel és puszival, és mire végre tényleg a férj is kitolta a csomagokat, addigra majdnem el is fogyott a lelkesedés, de szerencsére a roziban mindig van tartalékpuszi, és én sem osztogattam a csókokat bőkezűen másoknak,  meg egészen meg voltam hatva ettől az egésztől.

de jó, hogy élünk.

Kategória: élünk | 2 hozzászólás

kamuflázs

ma mindössze három órát vártunk a baleseti sebészeten a gipszcserére.
gipsz jakab:  na, samu, milyen gipszet akarsz? van citromsárga, narancs, meg terepszínű.
S: anya, mi az a terepszínű?
én: tudod, amilyen a katonák ruhája.
S: ja, tudom, persze. de narancssárgát kérek, mert a terepszínűn nem látszik, ha rajzolunk rá.
Gipsz Jakab: narancsszínűt, mi? kis fideszes. {ez volt az első, hogy majdnem tarkónbasztam, már bocs*}.

10 perccel később:
S: anya, tudod, miért lett volna jó mégis, ha katonait kérek?
én: miért, kicsim?
S: mert ha valakivel találkozunk, és megkérdezi, hogy nahát, samu, mi történt a kezeddel, akkor csak felmutatom a gipszem, és azt mondom, KATONADOLOG!

❤❤❤❤❤❤

*a gipszelős csávó ráültette a fiam egy tök izgi pörgős székre, aztán rászólt, hogy ne izegjen mozogjon, hát hogy fog így iskolába menni, ott ülni kell ám a padban. de ezt már nem hagytam szó nélkül, elmeséltem, hogy konkrétan 2 óra 50 percet várakoztunk, minden felnőttet elénk vettek, és egy hangját nem hallotta a gyereknek, szóval én sem szeretnék egy szót sem hallani tőle, kivéve, ha dicsérni akarja a fiamat, mert azt megteheti. nna.

mindenesetre ezért a viccért irtó büszke vagyok rá, ,ezt kb. felnőttek között is bármikor el lehetne sütni.

Kategória: élünk, napi laja, napi samu | 3 hozzászólás

csalafinta

vendégségben voltunk, nem akart hazajönni, mert otthon nincs popcorn. de azért végül mégis megoldotta.

popcorn

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

megyek

vissza, vár a tenger meg a férjem, a következő egy hétben annyi dolgom lesz, hogy ne hagyjam, hogy levgják a lábam*, túléljem a hőséget (ennek érdekében minden bizonnyal elég sok időt fogunk a tengerparton tölteni), sorozatokkal mossam az agyamat (mit nézzünk? ötlet?), illetve leginkább ne legyek terhes. vagy ha igen, ne ikrekkel.

*a homokozóban megcsípott(-pett) egy mutáns valami, már tenyérnyi a duzzanat a lábamon és lépni is alig bírok, holnap meglátogatok egy orvost.

egy szó mint száz, nana-nana-na-na!

viszlát, pupákok.

Kategória: élünk | 10 hozzászólás

folytassa, kislány…

a lány folytatja a tolmácskarrierjét, irtó cuki, ahogy a rádióban elhangzó dalokat tolmácsolja például a nagymamáknak, vagy csak a maga szórakoztatására.

pl. amikor felcsendül emili sandé next to me c. örökzöldje elején, hogy You won’t find him drinking at the tables, akkor  lány felsikít örömében, hogy azt mondta, hogy at the table, az azt jelenti, hogy az asztalnál, mama! 

vagy a múltkor utazás közben ment ez , és egymásra licitáltak a samuval, hogy ki ért meg belőle többet.

sose múljon el.

Kategória: élünk | 2 hozzászólás

feszültség, rugalmatlanság

ennek eredménye egy törés.
a csuklóban.
a fiúgyerekében.

leesett a lipityókáról, ami itt palincs, de máshol libikóka vagy mérleghinta (nálatok mi?).

most min. 3 hét gipsz, addig fél kézzel legózik.

Kategória: élünk | 8 hozzászólás