empátiából jeles!

fúj, de utálom, amikor valaki ezt írja kommentben, vagy bárhová. no de erre tényleg nincs szó, ami most jön. 🙂

A lány levágott egy jó 30 perces sírást (van hangja, és nem fél használni), mert sem az apja, de főként én nem tudunk elmenni az idei év utolsó úszóedzésére (az oviban van, de. 11-12 között), mert MINDENKINEK VAGY TÍZSZER, NEM IS, SZÁZSZOR voltak már a szülei!!!!
Aztán mielőtt bealudt, még a két kezébe fogta az arcom, és azt találta mondani, hogy:
– Nem baj, anya, én megértem, hogy nem tudsz eljönni, mert dolgoznod kell. Csak azért sírtam ennyire, mert nekem nagyon fontos lett volna, hogy ott legyél, de szerintem ezt meg te érted meg.

 

hát másnap valahogy mégis úgy alakult, hogy ott voltunk mind a ketten az apjával, láttuk, ahogy a nyakába akasztják az érmet (minden kispajtás kapott). a kutyafáját, na. boldog volt mindenki.

Kategória: élünk | 2 hozzászólás

van abban valami báj

hogy az elsősök tanítónénije átment az ovisokhoz kicsit ismerkedni, és megkérdezte, hogy van-e valakinek kérdése, és akkor a mi nagylányunk* feltette a kezét, és aztán a kérdést:

– Samu hogy szokott viselkedni órán? És tanul rendesen?

ennyike.

*hétvégén kiesett az első foga! nem mondom, hogy nem röhögtünk sikítva, mert a müzlibogyós JOGHURTBA tört bele. de kinn van! (amúg meglepetés volt, mert _annyira_azért nem mozgott még, bár ő mindig is mondta, hogy a szülinapja előtt ki fog esni)

Kategória: élünk | 4 hozzászólás

az év apukája

a ház előtt kiszálltam az autóból, hogy legyen másfél perc énidőm, míg ők leparkolnak. a gyerekek azonnal jöttek volna utánam, de a férj visszatartotta őket (biztosan abban reménykedett, hogy ezért a gesztusért cserébe én is teszek majd egy gesztust feléje), leülhettek az első ülésre (ketten). aztán az a remek ötlete támadt, hogy ezt a helyzetet milyen jól fel  lehetne használni oktatási célra is.

így aztán mondta a gyerekeknek, hogy figyeljetek, pupákok, ezért kell mindig bekötni a biztonsági övet. és elindult, majd 3 km/h-nál fékezett egyet.

a lány meg lefejelte leorrolta a kesztyűtartót.

azt hiszem, a lecke bevésődött.

Kategória: élünk | 3 hozzászólás

csa-jo-zik

hát amikor mentem érte a napközibe, egy másodikos lány matekháziját diktálta.

aztán a lány hozott neki almalevet, és még hozzátette, hogy “nem kell kivinni a konyhába, samu, elég, ha ide leteszed, majd én visszaviszem”.

és basszus tényleg ott hagyta volna, hiába látja az apjától, hogy nem hagyjuk, hogy mindent a másik csináljon.

 

Kategória: élünk | 1 hozzászólás

ezmegaz

samu megkapta élete első beírását, mert beszélt rán, és sorakozónál sem figyelt (akutyafját! sőt, teringettét!) szegény annyira szégyellte magát, hogy bebújt a pléd alá, és egész este úgy közlekedett, mígnem az apja küldött neki egy üzenetet, azt szépen elolvasta és megenyhült, de még hozzátette “bezzeg a dicséret nem érdekel senkit sem”. (amúgy de, és ebből sem csináltunk ügyet, hát így is messze a legjobb kisfiú a világon)

*********************************************************************************

a férj magyarországon, közel egy hete tolom egyedül a biciklit (nehéz, mert iszonyú szar a közlekedés, és 3 órát ülök a dugóban, csak nem buszon, ahol olvasni vagy aludni tudok, hanem a volán mögött, idegeskedve, hogy beérek-e a munkahelyre, vagy a suli előtt vár-e a gyerekem).
rozics meg ma este mondott egy ilyet:

anya, kifordítom a szennyest, hogy ne neked kelljen, mi most ketten vagyunk gyerekek, te meg egyedül vagy ránk felnőtt.

********************************************************************************

a roziékhoz jön a mikulás az oviba. kérték, hogy soroljon fel három dolgot, amit nagyon szeret.
– mum, dad and my brother samu. because nothing is more important than family.

hát így. amúgy tanulnak franciául is, irtó cukin recsegtetik a r betűt 🙂

 

Kategória: élünk | 2 hozzászólás

randiblog

családi mozidélután, beethoven 2, a csajért jön a srác, viszi autóval az iskolába.
beülnek az autóba.

a lányom kifakad:
– de béna, még ki sem nyitja előtte az ajtót.

eddig is tudtuk, hogy legény/leány legyen a talpán, aki ezzel a nőszeméllyel akar kezdeni, de azért leesett az állunk, na.

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

zsivány konyhatündér

én: rózikám, nagyon korán van még. bekapcsolok neked egy mesét. tudsz magadnak müzlit készíteni, meg kakaót is.

lány:  persze, anya, meg vajas kenyeret is. meg tudok rárakni sonkát és sajtot. {szünet, közben anya olvad, hogy milyen szuper nagylány lett belőle} …és nutellás kenyeret is tudok kenni.

[röhögés, puszik, függöny]

hashtag: szaranya

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése